Tegnap erre is sor került hosszú idő (2év) után. Mármint nem azt hogy velem mi a helyzet mert azt már tudja hanem azt hogy van tetoválásom
Ettől nagyon féltem mit fog szólni, és nagyon kiakad meg ilyenek, de csak mosolygott rajta meg apa stílusába : "ez zsidó csillag..mi vagy te zsidó? "
Mondtam hogy nem az, körbe foglalt csillag nem azt jelenti, és ennyivel le is volt zárva a téma, abszolút nem akadt ki, szinte meg se lepődött
Én meg annyira féltem, de örülök hogy végre ezen túlestem, és nem kell hazudni, na meg nadrágot lejjeb tudom húzni, mert most elég viccesen nézek ki köldök alatt fehér felette meg szép barna vagyok

Ehhez kapcsolódóan már majdnem 1 hónapja járok kondiba, próbálom rendbe tenni a testem, már egy picit látszanak a kockák végig, és mellizmom is, ami a téli fogyás alatt eltűnt, kezd helyre jönni, csak legyen erőm most már folyamatosan járni, mert tervek alapján nem akarom többet abba hagyni.

Szokásomhoz híven megint írok pár sort a hétvégei Budapesti élményeimmel kapcsolatban
A mostani legfőbb lényege a Brutkó volt mely 2 hónap után ismét megrendezésre került, most szabad téren a Nemzeti színház előtti placcon. Mely eddigi legszebb buli élményét nyújtotta nekem. A terület körül víz folyt, megvilágítva, benne római épület romjai díszletként, háttérben a múzeum kivilágítva. Szóval nagyon szép volt.
Ez mellett semmi cigi füst, semmi villódzó fények egy kis lyukba, felettünk csillagos ég, mely által beláttam egész területet, és minden embert.
Bár ez az ég nem maradt végig így, úgy volt, hogy 4 ig szép idő lesz, ehelyett 2kor elkezdett szakadni eső, mely eleinte zavaró volt, menekülünk a ponyvás italos sátrak alá, de ezt megunva kinn az esőbe táncoltunk ugyan úgy tovább :)

Szombat délelőtt másnaposan, délután egy randival, és este pedig egy mozival végződött. A bürno című filmet néztük mely öhöm.. had ne is értékeljem, volt, hogy nevettünk, volt hogy majdnem sírtam, hogy te jó ég...
Ja és utána az este... Egy olyan élmény, belső érzés fogott el melyet még alibibe járós korszakom alatt éreztem egy valaki iránt. Örülök neki hogy ismét egy ilyenben volt részem, és most pedig dolgozok rajta hogy az általa keltett érzés,gondolatok sokasága teljesen el legyen rejtve bennem egy kis dobozba mélyen messzi lenn. :( :(
Szóval a dolgok teljesen az irányításom alatt érték el a maximumot, de egy ilyen dolognál várható is volt, hogy hirtelen emekkora "sikert" értem el, az nem tartható azon a szinten, és gyorsan a mélybe zuhan, oda ahonnan elindult.

És a vasárnap pedig... na az pedig ismét no comment :) de jó volt :)

Sajnos most nagyon szomorú vagyok,mert elfogytam, minden tartalék pénzem elfogyott,és már anyumék sem tudják finanszírozni az egyre nagyobb költséggel járó hétvégei kiruccanásaim :( Nagy valószínűséggel ez volt utólsó bulim nyárra. És annyira rosz hogy nincs programom. Egy állandóan tervező,szervező ember vagyok , akit a vidék ridegségének, unalmasságának, elmaradtságának átvészelését egyetlen egy dologal tudtam kibírni, hogy volt programom és azt vártam,tudtam hogy ha ktartó leszek napról napra csak közeledik az adott hétvége.
De már nincs, nem tudom mit fogok most tenni, hogy most már minden nap itthon egyforma unalmas lesz, a hétköznapok,hétvégék ugyan úgy munkával telnek el,és nincs semmi program minek a napját várjam
Már az iskola se vonz, eddig is csak azért szerettem mert ott szabad lehettem, és mehettem Bp -re . Szerencsére már erre nem kell a suli, de a pénz még mindig, és az iskola kezésével sem lesz . :(

De talán ha arra gondolok,hogy ideje itthon is lennem.és a nyár programokban gazdagon telt, megszámlálhatatlan mozizással, rengeteg stranddal, ezek közül egyszer Cegléden egyszer Cserkeszőlőn, voltam Velencén, Bécsben, minden hétvégén bulikban, házibulikban. Dolgoztam 1 hónapot a múzeumban, mely inkább élmény volt mint munka.Talán ideje is kis nyugalomra térni, és szüleimnek is segíteni

A nap érdekesebb része délután fél 3 órától kezdődött, mikor kiküldtek mindenkit a vízből, mert hogy jön a vihar..., mikor kimentünk a vasút állomásra kiderült kábel szakadás miatt már dél óta nem közlekednek a vonatok, és még hosszabb ideig nem fognak, megnéztük a buszt de abból meg csak 5órakor volt egyetlen 1
Így a vihar közeledtét látva fogtuk magunk, és 4 en kiáltunk a főút mellé, Zoli és Levi egy papírra ráírt "Budapest" feliratot tartva én meg Patrik pedig kezünket kitartva stoppoltunk...  persze semmi sikerrel
Több mint fél órát álltunk ott a buszmegálló mellet a hatalmas forgalom által másodpercenként jöttek az autók, de senki nem állt meg nekünk 
Gyalogosok közt voltak akik oda jöttek tanácsot adni, miképp, és hogyan stoppoljunk. Vicces volt :D szomorú fejet kellet volna vágni,hogy megsajnáljanak de amilyen nézéssel néztek ránk az autókból, végig nevettünk

Majd egyik alkalommal megláttuk túloldalt felálltak az emberek a padokról és mindjárt gondoltuk jön egy vonat. Persze egy szakadt régi típusú vagon volt, de mégis nagy öröm és meg könnyebülést éreztünk, hogy nem kell az ezalatt 10fokott hűlt szeles időben ácsorognunk.
Jegyet nem tudtunk venni vonatra, úgy utaztunk, gondoltuk majd kalauzzal megbeszéljük, de nem is jött. 2 megálló után egyszer csak leállt a vonat. Egyből emberek telefonáltak és hamar kiderült, megint valami kábel szakadás miatt állt le a vonat, és puff..elkapott a vihar minket. Hatalmas szél, tömérdek sok villám cikázott az égen, annyira esett az eső, hogy mellettünk lévő focipálya pillanatok alatt egy kis tóra hasonlított. A mellette álló fák úgy hajladoztak mintha kis fűszálak lennének a mező közepén. Majd 1 órát rostokoltunk mire végre elindultunk.Nagy nehezen, döcögve megérkeztünk vissza Budapestre 6 óra után.

A hosszú nap után egy pizzériába megkajáltunk, majd mivel Levi nem bírt hazamenni , és velünk eljött Budapestre egy trikóba és rövid nadrágba elmentünk neki venni pólót. Leventének hamar találtunk egy XS pólót, Zolinak egy komplett szerelést, és én is kaptam egy új pulcsit, Zolitól.
Az este további része szokás szerint teltek, megérkezés haza, tusmus, ivás, és alterego.

Ja és oda adtam Zolinak születésnapi ajándékát, mert most töltötte be a  25. élet évét. Vettem neki egy 6DB os világító jég kockát, melyek esti iváshoz nagyon jó szolgálatot tettek, egy kis kulcstartós flaskát "25. születésnapodra" szöveggel gravírozva az oldalán melyet házi páleszel töltöttem, és egy üveg meggy likőrt. Ahogy észrevettem örült neki 

És ma pedig haza... 18:11 van buszon ülök, még 1:20perc is vidéken vagyok szüleimnél  ennyi... Nagyon sokan mosolyogtak, sokan bekiabáltak, valaki lassítottak hogy szöveget el tudják olvasni, de senki nem tudott segíteni, jóó gondolom ha nem 4 en csak 1-2 lettünk volna lehet nagyobb a siker 

Ezt nem tudom megunni, annyira jó zene... na és a klipp... huh, főleg a 2.   A klipp ugyan úgy megtalálható zenei blogomon : http://danme88.blogspot.com/ egyébb más zenei klippekel együtt

Szombat-vasárnap voltunk Bécsbe, már vagy 3 heti tervezés után végre eljött ez a nap.
Persze rengeteget változtak a dolgok az eredeti tervtől mely során pénteken mentünk volna vagy 6an , Pride-on felvonultunk volna beöltözve, szállodába aludtunk volna stb....

Erre végeredmény az lett, hogy valakinek pénze fogyott el, valaki nem jelzett vissza, valakinek kedve nem volt, és valaki korházba került. Így péntek estére úgy adódott hogy egyedül kell mennem, mely szerencsére problémát nem jelentett , felentem romeora ismerkedni, és találtam is egy spanyol srácot, aki kinn él, jól beszél angolul, és vannak olyan magyar szavak is amiket meg ért.. ( ennek ellenére a nem értem, persze, menjünk szavakon kívűl azért nem sok minden ment, és nem is használtunk magyar nyelvet)

De kiindulópontra visszatérve még péntek este voltam mozis Csabival moziba, a transzformerst nézni, mely jobban tetszett mint múltkori terminátor,  majd aztán mentünk ki éjszaka a keletibe, megkérdezni hogy megy vonat.

Szombat reggel mikor felöltözve indulásra kész el akartam köszönni alvó Zolitól, kitalálta hogy várjak, megfürdik, cigizik, és jön ő is :) Így utólsó pillanatba, utólsó percekbe elindultunk ketten, jegyet venni, pénzt váltani, és utazni.

Bécsben a vasútállomáson találkoztam Dáviddal akivel megismerkedtem romeon, és megbeszéltem hogy segít közlekedni a városba , és felajánlotta hogy alhatok nála is, így nem kellet szállást se, kaját se fizetni. Ezen felül Zoli haverja is kijött így 4 en mentünk ebédelni :) Berángattak egy Sushi bárba, és bár nem szerettem volna megkóstolni ettem egy tál Sushit , mely nagyon ízlett :P

Na és a Pride....

Egyszerűen el voltam ájulva a kinti helyzetektől. 2órakkor indult a felvonulást, de hogy miért is van rá szükség nem is tudom, mivel ott az út szélén nem álltak roszat akaró hetero emberek, kiabáló öreg asszonyok, még érdeklődő turisták se kik viccesnek találták volna ezt 120 EZER meleg vonult fel egy hatalmas utcai buli keretébe, 50 autó, szuper zenékkel, fantasztikus volt. Hatalmas kört tettünk több mint 3 óra hosszát gyalogoltunk, ez alatt egy rosz tekintetett se láttam, például mikor metron is mentünk volt egy elég érdekesen kinéző 50év körüli travi, aki úri hölgynek volt beöltözve, a metron senki nem sugdolózott, nem nézték furán , sőt még egy 70év körülinő oda is ült mellé mosolyogva és amig meg nem érkeztünk végig beszélgettek.
A felvonulás végpontján egy ottani együttes koncertje volt, és ott összegyűlt emberek számos program felől érdeklődhettek, beizélgethettek, ismerkedhettek.
    A felvonulás alatt csatlakoztunk a Budapesti pride-ot hirdető,magyar nemzetiséget megjelenítő csoporttal, akik közt ismerős arcokra leltem, és új emberekkel ismerkedtem meg. Velük tartottunk az egész felvonulás alatt. Nagyon örültem, hogy így megjelentek Bécsben. és büszkén lengették a magyar zászlót, mely itt nem a gárdisták,szélső jobb jelképe volt, hanem tényleg az egész nemzetünké.


Egyszerűen fantasztikus hogy Bécs mennyivel fejlettebb mint a mi országunk, mind közlekedésileg, társadalmilag, kúltúrálisan.... Gyönyörű város volt, végül is olyan mint Budapest, csak nem omladozó vakolattal, nem szeméttel, nem grafitival.... Nincsenek külföldi kis szar butikok, minden sarkon Mekik, a városba Tesco, Auchan és egyéb nagy multik sem jelennek meg. Annyira fejlett gazdasággal és összhanggal rendelkeznek, hogy diák kezdvezmény nélkül, azzal hogy a boltok 5kor bezárnak, nincsenek non-stob boltok, teljesen jól megélnek. Sőt ami leg inkább meglepett, hogy emberek is mennyivel mások ott, a póznákon kis nejlon táskába voltak az újságok, és felette egy kis doboz mire ki volt írva az újság ára, például hogy 2euro.... az ember kivette az újságot, és bedobta a pénzt, kérdeztem Dávidot, hogy pénz nélkül nem visznek újságot ? Ő pedif mondta hogy NEM.

Ezen felül külön meleg negyedrész is van, ahol lakott Dávid is , mellette volt a meleg község ház,mely rózsaszín volt, és a környéken sok meleg lakott, és az ablakok nem voltak betörve, ben voltak összefirkálva ajtók, teljes tisztaság volt a környéken.

Aminek még rendkívül örültem, hogy mikor felvonultunk, Zolit elvesztettük, Patriknak meg mennie kellet dolgozni, és így kettesbe maradtam Dávidal, kivel végig Zolit kutatva, járkáltunk a felvonulás alatt, és rengeteget beszélgettünk. Mely kicsit nehézkesen ment az elején, ugye gyér angol tudásom miatt, de rövid idő alatt, nagyon bele jöttem, és rengetek információt osztottunk meg egymással, ez mellet , rengeteget tanultam angolul. Már otthon nála átismételtük a számok ejtését, és az aktuális idő kiejtését. Így azok egész nap nagy hasznomra lett. Olyan természetessé vált, hogy már a magyar nyelv volt az érdekes, és mind ez 1 nap alatt, mi lenne ha 1 hónapot lennék kinn egy olyan országban ahol angol az anya nyelv. Így ennek kapcsán megfogadtam hogy elkezdek angolt tanulni újra a nyáron, keresek angol tanárt, és amint befejeztem a tanulmányaim, az országban sem maradok semmi kép.

Az esti buli....

Na Bécs ebben is túlszárnyalja magyar országot, hol ha menni akarok bulizni alteron kívül sok választásom nincs, míg itt nem tudtuk eldönteni. Végül egy olyan helyre mentünk ahol egy karszalaggal 2 helyszínre is mehettünk. valami queer:beat . Este már Zoli vissza jött lakásra és 4-en mentünk bulizni, bár ott Zoli ismét leragadt az első helyszínen, mi pedig a 2.on töltöttük az estét, de az a tömeg is ami ott volt, sok tánctér rengeteg pasi, erkély jó zene, színpad stb.... fantasztikus volt. Már szinte az ismerkedést az nehezítette hogy annyira sokan és annyira nagy helyen voltak az emberek, (és ugye itt nem ismerem minden 2. embert) hogy rengeteg pasi tetszett, de ha kinéztem egyett, elvesztettem, és többet nem láttam az este, na meg ennyi új arc között fel sem ismertem :)


Vasárnap délután jöttem haza,előtte egy pizzériába kajáltunk, mely szintén modernebb mint itt nálunk. Mikor bementünk kaptunk egy kártyát, ha vásároltunk valami kaját azt kellet oda tartani és a végén kijáratnál fizetni vele. Ezen felül vettünk egy pizzát, kaptunk egy csipogót, leültünk és mikor kész lett csipogással jelezte lehet menni a pizzáért. Ezeknek előnye hogy nagyon gyors lett a kiszolgálás, nem kellet pincérekre várni, és gondolkodni mennyi borra valót adjon ember.

    Szóval a Bécsi kirándulás volt most életem egyik legjobb élménye, és nem is az utólsó volt. A város gyönyörű volt, az emberek kedvesek, a bulik jók, a közlekedés nagyszerű, a 6 metro behálózza az egész központot, így mindenhova el lehet vele jutni könnyen, így ha megyek majd még a nyáron, egyszerűen eljutok most már bárhova, már meg minden. Ráadásul messzi sincs, olcsó és nekem is össze 10 rongyból kijött az egész 2 napom... ha belegondolok máskor egy hétvégei buli sorozat is ennyibe kerül itt Budapesten. Persze szerencsém lett azzal hogy Csabiék lemondták, így nem kellet drága szállodába aludni, és ezáltal új embereket ismertem meg, és egy kölcsönös olcsó kapcsolatra tettem szert.

Na és a képek :

danme - Vienna